Tornyok története

Érdekes élményem volt tegnap. Tudjátok, volt ez a címoldal, Behavazva címmel. Nost hát.

A templomokat úgy elhelyezni a hó alatt, hogy egymáshoz képest rendben legyenek… Talán leírtam már, de leírom megint, mert nekem ez baromi nagy élmény volt! Najo most teszek hozzá képeket is. Egy kis méking-of, részletesebben.

Első körben jött az ötlet. Hó, hó helyzet, sok hó, még több hó. Bevallom a Holnapután nevű film komoly hatást gyakorolt rám a témában. Festettem tehát egy kis vázlatot, hogy egyáltalán mit akarok.

Ezután körbenéztem a városban. Főleg a templomdombról, ahonnan látszik szinte minden templomtorony, aminek a képen hó alatt a helye.

Ezután elmentem a könyvesboltba, és feltúrtam néhány turista könyvet, amikben látképek voltak a városról. Kőhegyről, Dunáról, túlpartról, innen onnan fotózva. Ez ahhoz kellett, hogy közelebb kerüljek ahhoz, hogy megtudjam, milyen magasak egymáshoz képest a tornyok. Hogy néznek ezek ki együtt, távolról.

Ezt követte a trükkös rész. Már tudtam a magasságokat, a fenti nézetből legalábbis, de, hogy ezek egymáshoz képest, hogy helyezkednek el, és valóban milyen magasak… Hadd magyarázzak el valamit. Amikor a fenti látképet nézitek, látjátok, hogy a tornyok különböző magasak. Igen ám, de ez fals magasság, hiszen szerepet játszik a perspektíva is, vagyis a távolabbi tornyok kisebbnek látszanak, mint amekkorák valójában. Ettől én hiába állítom be ezeket a magasságokat, az nem lesz igazi. Fogtam hát egy légi felvételt a Google-earth-ból és megkerestem a templomokat a képen.

Körberajzoltam a fölülnézeti körvonalaikat, majd egy 3d-modellező programban elhelyeztem afféle tömböket ott, ahol a tornyok vannak. Ezután egy virtuális kamerát helyeztem oda, ahonnan a fenti látkép is készült, így megkaptam a rövidülést a gépen is. Így már be lehetett állítani a tornyok valós magasságát. Ezután a már oda mehettem a kamerával ahova akartam. Így született a kép kompozíciója.

Innentől jött a bulisabb része. A fotókat, amiket nézelődés közben a tornyokról készítettem, rá kellett “feszíteni” ezekre a tömbökre. Mivel a legtöbbet csak alsó perspektívából csináltam, ki is kellett korrigálni az ebből adódó torzulást. Kellett pár kép is: hóesés, nagy hómező, ami talajként szolgál majd… Túrtam egy ideig az internetet mire megtaláltam a megfelelő képeket.

Jöhetett a kompozitálás. Ezt azt jelenti, hogy a különböző képelemeket hangolod össze egy egésszé. Havat festettem, színeztem, torzítottam, órákon át. A toronytetőkre, a kilógó részek tövére, hogy illeszkedjenek a hómezőhöz. Sok sok munka volt, elhihetitek.

Lassanként kezdett összeállni a kép. Útközben döbbentem rá, hogy én ezt Tényleg meg tudom csinálni. Bevallom őszintén ez sokáig kétséges volt… Mindegy. Mindenesetre elkészült, és szép lett.
Amiért ezt leírtam, hogy a polgármesterünk külön felhívta a szerkesztőséget, hogy mennyire tetszik neki, és a falára akarja. Ez nagy megtiszteltetés! Tegnap aláírva, felnagyítva oda is adtam neki ajándékba! :)